A Katolikus Legények Országos Társasága (KALOT) népfőiskola építését kezdeményezte Endrődön. Az iskola célja volt a fiatalok általános műveltségi színvonalának emelése és a mezőgazdaság kulturált művelésének megtanítása. Az építkezést 1943-ban kezdték a Körös ligeti holtága mellett. A telket gyümölcsös és veteményes vette körül, mely az iskola gyakorlókertje lett volna. Az építkezés a háborút követő történelmi változások miatt abbamaradt.

A község legrégebben épült iskolái a belterületen voltak. Az 50-es évek végére a rossz megvilágítású, fagerendás tantermek már csak szükségmegoldást jelenthettek. 1958-ban tanácsi határozat született a háború idején elkezdett, un. KALOT iskola építésének befejezésére. Az épületben 4 tantermet, 3 irodahelyiséget és egy szertárat alakítottak ki. Az új iskolában 1960. szeptember 1-jén a 7. és 8. évfolyamok osztályai kezdhették meg a tanulást. Itt kapott helyet a gazdasági hivatal, a tanári szoba és az igazgatói iroda is, tehát ez lett az intézmény központja.

Az iskolák összevonása a belterületen a tanulócsoportok elhelyezésének gondját vetette fel. A tanulólétszám 100 fővel, a tanulócsoportok száma néggyel emelkedett. Elhelyezésüket szükségtantermek kialakításával lehetett megoldani. Ezek után a rendelkezésre álló 22 tanteremből 17 csak szükségmegoldást jelenthetett. A Megyei Művelődési Osztály az V. 5 éves terv időszakára Endrődön egy 8 tantermes általános iskola felépítését irányozta elő. Az új iskola 11 tanteremmel és szertárral, 2 előadóval, egy tornateremmel a meglévő központi iskola mellett épült fel, 1980. augusztus 20-ra. A rendszerváltás után kialakult versenyhelyzetben első és legfontosabb feladat volt az alsó tagozatos tanulók számára a megfelelő tárgyi környezet megteremtése. A régi, komfort nélküli iskolaépületek kiváltására nyílt lehetőség, amikor az endrődi bölcsőde megszűnése miatt kiürült épületet az önkormányzat felajánlotta iskolai hasznosításra. A volt bölcsőde épülete felújítás és megfelelő átalakítás után 30 fő általános iskolás tanuló diákotthoni ellátását biztosította, a volt diákotthon épületében pedig 8 korszerű tanterem kialakítására nyílt lehetőség. Ezzel megszűnt az iskolaépületek szétszórtsága, s a kisiskolások is komfortos, világos, egészséges körülmények közé kerülhettek.

Igazán nagy nap volt az iskola életében a névadó ünnepség 1996. május 18-án. Az ünnepi beszédben  Dr. Dinya László a Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára - az intézmény egykori diákja - többek között a következőket mondta:

„Amikor úgy döntött az iskola, hogy Rózsahegyi Kálmán nevét szeretné fölvenni, talán a leghíresebb endrődi honfitársunk nevének kiválasztásán túl hosszú távú programot is meghatározott az intézmény számára. Méltónak lenni egy ilyen névhez több mint egyfajta létezés, program és kemény feladat is egyben. Ettől kezdve az iskola már nem egyike a tizenkettő egy tucat iskoláknak, hanem „a Rózsahegyi".Ha azt szeretnénk, hogy ez a különlegesség ne csak a névből fakadjon, akkor különlegeset is kell produkálni érte. Biztos vagyok abban, hogy ezúttal a név és annak viselője az iskola egymásra találtak." Majd a lelkünkre kötötte: „...a Rózsahegyi név hatalmas erkölcsi tőke, s az iskolának kötelessége, hogy ezzel jól sáfárkodjon. Legyen lámpás, szolgálja töretlen hittel és elhivatottsággal az egyszerű embereket, miként Rózsahegyi tette!"