Rózsahegyi Kálmán életútja E-mail

Rózsahegyi Kálmán

„Semmiféle bölcs ember nem fejti meg az élet értelmét. Hogy általában mi az értelme az életnek, azt én nem tudom, s talán akkor is így felelnék, ha száz évvel megtoldanám az életemet. Ha azonban egyetlen színész pályafutásának az értelmén gondolkodom - az enyém -, annyit mindene­setre mondhatok:
    A szomorú embereket megvigasztalni és jóra, szépre nevelni.
    Mindig ezt akartam, s ez ma is az én ars poeti­kám!"

Rózsahegyi Kálmán... A neve mosolyog. Már a színlapon előre mosolyog. És mosolyog az is, aki a nevét olvassa.

A gyermek Kálmánka itt született 1873. október 6-án Endrődön, falusi gyerekként, ahol a magyar őserő, a falu harangja, a gulya kolompja, a pásztorember tilinkója, az egyszerű magyar paraszt élete, szerelme, halála, öröme és bánata egyszerre ragadta meg.

Rózsahegyi Kálmán életútja Apja: Uhrin József. Anyja: Grósz Zsani. Nevelőapja Rózsahegyi Ödön lesz - tőle kapta vezetéknevét.
Édesanyjától elsősorban az életet, a mindennapok keserveit, de örömeit is megtanulhatta. A színészet minden ranglétráját bejárta, - sokáig ette a vándorszínészek bizonytalan kenye­rét, élte annál szebb, kalandosabb életét.

Így emlékszik vissza erre az időszakra: „Faluról-falura jártunk, - szép időben, rossz időben, hol szekéren, hol gyalog, fagyban,sárban, hóban, hordókra épített színpadon, - kocsiszínben, kocsmák ivójában - nagy nélkülözések között, de rendít­hetetlen hittel hintettük a magyar szót... a színészetnek minden lépcső­jét bejártam... játszottam, színlapot árultam, összeszedtem a kellékeket, széket, padokat, lócákat cipeltem, lámpát pucoltam, színpadot söpörtem, és sokat, nagyon sokat koplaltam, és nagyon keveset aludtam."

1893-ban szerzett diplomát, több színigazgató is szerette volna szerződtetni a fiatal színészt. Előbb Debrecen, Kolozsvár, Marosvásárhely majd Nagyvárad követ­kezett.

A világot jelentő deszkákon A Kolozsváron töltött 2 év csodálatos volt életében. A gondtalanság, a fiatalság boldog ideje, a színésszé érés évei. Ezek az évek irányították életét a nyílt pályára. Teljesen tisztában volt a színjátszással és önmagával. Megtalálta a maga egyéni stílusát, mely később annyi sikert és a közönségnek annyi boldog percet hozott.

Ekkor már országos hírnév övezte. Csodálatos alakítások sora következett a nép­színművekben. Életre szóló barátságot kötött Gárdonyival, Móriczcal, Herceggel, Mikszáthtal, Dankó Pistával.

Majd Pest következett, a Magyar Színház, s végre a NEMZETI - minden színész álma és vágya.

„Szívdobogással, áhitattal, megrendülve léptem be a kapun. NEMZETI SZÍNHÁZ!
- Minden színész mindenkori álma, és az én álmom teljesült. Ott szívtam magamba a színjátszásnak azt az előkelő stílusát, nemességét, komolyságát és alázatát, mely aztán véremmé vált.
... Kitárultak a színház ablakai, s a poros, dohos levegő helyébe a magyar falu egészséges, friss szénaillata áradt be..."

Bevitte a színházba az egyszerűséget, a közvetlenséget, a színpadi játék őszinte­ségét, amelyet szülőföldjéről vitt magával.

Tehetsége és képességei mögött nyugodt, kiegyensúlyozott családi háttér állt. Felesége, Hevesi Angéla irodalmi vénával megáldott, szorgalmas, kötelességtudó asszony volt, a jóság és a szerénység megtestesítője. Imádják gyermekeiket: Lászlót, Maricát és Zsuzsát.

A színész mindig tisztában volt azzal, hogy mit köszönhet családjának, művészetrajongó, lelkes feleségének, akit élete végéig „Dráginak" becézett.

A család
A család


Az bizonyos, hogy Rózsahegyi Kálmán a népszínművek felülmúlhatatlan tolmácsolója volt. A Sári bíró, A falu rossza, a Pusztai szél, Dankó Pista, Te csak pipálj, Ladányi, A bor című művekben feledhetetlen alakításokat nyújtott. Azonban hatalmassá, halhatatlanná mégis az igazi klasszikus darabok tették. Katona: Bánk bán című drámájában Tiborcot alakította.

Rózsahegyi Kálmán így vall erről:
"Tiborc egyik legkedvesebb szerepem. A régi Tiborcok sírtak, én az igazam tudatában lázadtam."

Egy szemtanú így emlékezik vissza a látottakra:
„Halálos csend volt a teremben. Azonban nem csupán a szomorú, szívfájdító keserűség miatt, hanem azért is, hogy a sok előkelő, szép ruhás úri szereplő között Endrőd legnevezetesebb embere volt a legszegényebb, a legelesettebb. Mintha a gyomavégi meg öregszőlősi kubikosokat, béreseket, napszámosokat láttam volna. Soha így még nem fájt nekem a szegénység, mint akkor."

További klasszikus alakítások következnek: a Szentivánéji álom Zubolya, a Lear király, meg a vízkereszt Bolondja, Moliere darabjában Jakab mester, Hamletben pedig sírásó.

Élet-halál fölött bölcselkedik könnyed, de szívet megindító sorokban:

 „Hajdanta még ifjú valék,

Tartottam szeretőt 

Kényemre hej, kedvemre hej,

Töltöttem az időt.

De meglopott öreg korom,

Öklébe markola.

Elhányt-vetett, hogy azt se 'tom

Ki voltam valaha.

Ásó, kapa, veremvágó,

Egy szemfedő lepel.
Az ily vendégnek egy gödör,
Egyéb semmi sem kell.
Az ily vendégnek egy gödör,
Egyéb semmi sem kell."

 

 

Filmszerepei
 Humor és tragikum



Játékának teljében, 1911-ben színi iskolát alapít. Növendékei közül számos kiváló, később országos hírű színész került ki; tanítványa volt Péchy Erzsi, Mezei Mária, Komlós Juci, Görbe János, Rádai Imre, Rátonyi Róbert, Sztankay István, Mécs Károly, Koncz Gábor, Hofi Géza, Szuhay Balázs, Sas József és leánya, Rózsahegyi Marika is.

A tanítás lényegét így summázza:

„A növendék egyénisége szent és sérthetetlen. A benne lévő képességet felszabadítani, kifejleszteni. Soha nem kényszerítettem rá, ami nem ő. Türelmes, megértő szeretet kell irányukban. Egész szívemmel és lélekkel tanítom őket mindarra, amit ezen a pályán meg lehet tanítani. Igyekszem velük megértetni, hogy magyar színésznek lenni nem pálya, hanem misszió, ami néha akkor is nehéz, ha minden sikerül."

1915-ben apja hívására és kérésére Endrődre látogat. Szívbemarkoló a találkozás, de a búcsú is, mivel apja rövidesen meghal. Szép endrődi szőttesek, szalvéták, abroszok, tárgyak kerülnek a fia birtokába, amelyeknek a pesti művészek is csodálói lettek. Endrőd népe büszke szülöttére, minden fellépését féltő gonddal, örömmel nyugtázza, s díszpolgárrá választja 1925. október 30-án. Díszpolgári oklevelét mindvégig a legbecsesebb, legféltettebb kincsei között tartja számon -, Arany János kulacsa és pipái még ennyire becsesek.

Misszióban az amerikai magyaroknál Tengerentúli útra Amerikába készül - el akarja vinni a magyar falut abban a tisztaságában és érintetlenségében, ahogy az az amerikai magyarok szívében élt.

Küldetése sikerrel jár, Amerika könnyezi a nagy színész - művész fellépését, azt a világot is meghódítja. Rózsahegyi így írt első fellépéséről:

„Szeptember 12-én első felléptem New Yorkban. Feledhetetlen este, háromezer ember a nézőtéren. Virágeső. Kendők lobogtatása, nevetés és sírás. Ezért az egy estéért érdemes volt élni."

Színjátszása, fáradhatatlansága, életkedve mindenhová elviszi hazajövetele után is. A Nemzetiben eltöltött 25 évi működéséért az örökös tagság jutalmát kapta. Filmszerepei is sokasodnak: A bor, Búzavirág, Az új földesúr, a Nagymama - mind tehetségét, rátermettségét erősítik.

„A hangját, a beszéde színét, zamatát éppúgy nem lehet elfelejteni, mint az arcát, gesztusait, egész figuráját."

 

Tablóképek: Válogatás az iskola kiállítási anyagából

                                                          
 

Forrás: Márton Gábor: Nagy színészeink, Rózsahegyi Kálmán c. könyv alapján M1.jpg

 
Joomla SEO powered by JoomSEF