Az élet egy tünékeny, törékeny, vékony kis pókháló, melyre a sors szép és nehéz harmatcseppeket helyez. Az élet egy pillanat, de a pillanat most megállt és nem mozdul. Dermedt, néma csend vesz körül mindent, nincs mit mondani és nincs mit tenni.

Hosszan tartó, súlyos betegség után 2020. január 18-án végleg itt hagyott bennünket Vaszkóné Dinya Erzsébet kolléganőnk.

Zsóka az első diplomáját a Debreceni Tanítóképző Főiskolán kapta 1983-ban, majd az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán folytatta tanulmányait és 1990-ben történelem és állampolgári ismeretek szakon végzett.

A mi közös pillanatunk ebben az évben amikor hazajött Gyomaendrődre tanítani, ekkor lett iskolánk pedagógusa. Itthoni pályafutását a diákotthonban nevelőtanárként kezdte, történelem szakos tanárként folytatta, közben az osztályfőnöki munkaközösség vezetője lett, majd 2015-ben intézményvezető helyettesnek választotta meg a tantestület.kezdődött, Kétszer kapta meg a Rózsahegyi-díjat, ami tanári munkájának, vezetői tevékenységének az elismerése, és a személyiségének szóló tisztelet kifejezése volt. Egész életében hivatásának tekintette a tanítást. Diákjai tisztelték, szerették, többen közülük neki köszönik, hogy megszerették a történelmet és ezen a területen folytatták tanulmányaikat.

Zsóka segített, ha segíteni kellett, türelmes volt, ha türelemre volt szükség, jóindulatú volt a kritikus helyzetekben. Kitartása, munkabírása, akarat ereje mindannyiunk előtt példaként áll.

Mindannyian őrizzük az emlékét, a beszélgetéseket, öleléseket, könnycseppeket és nevetéseket. Nem értjük még a holnapot, nem értjük még a hiányát, nem értjük még, hogy hogyan lesz tovább nélküle.

A vékony kis pókháló elszakadt, egy élet véget ért. Emlékét örökre őrizzük a szívünkben, nyugodjon békében!